Most kezdtem el olvasni a könyvet, úgy a harmadánál tartok.
Egyszerre lep meg és szomorít el a hozzáállásod, ugyanakkor természetesen meg is értem. Kérdezed, hogy mi értelme, célja van egy ilyen könyvnek? Valójában sok. A pedofília egy betegség, ugyanakkor mélységesen nagy tabu. Pedig erről is kellene (értelmesen) beszélni, hiszen fennálló, létező problémáról van szó.
Számomra elképesztő, hogy az író hogy tudott ilyen finoman nyúlni ehhez a nagyon érzékeny témához, szerintem ma nagyon kevesen tudnának erről úgy írni, hogy ne borzadj el már a 3. oldalt követően, és vágd ki az ablakon a könyvet.
Nagyon érdekes belelátni egy pedofil gondolataiba, vívódásaiba - még ha taszít is a dolog -, hiszen ha az ember egy problémát nem ismer, nem tudja más perspektívából értelmezni, akkor hogyan is segíthetne rajta?
És azért azt is emeljük ki, hogy a pedofília =/= bűnözés. A pedofil emberek betegek, akiken segíteni kell, hogy együtt tudjanak valahogy élni ezzel a problémával anélkül, hogy életük során bűncselekményt követnének el. Ez pedig nem megvalósítható úgy, ha a társadalom tagjai még azzal sem mernek szembenézni, hogy a probléma jelen van, és foglalkozni kellene vele. Pláne, hogy sajnos a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények növekvő számában nagy szerepe van annak is, hogy a szülők és a média gyakran minifelnőtteket akar csinálni olyan gyerekekből, akiknek még messze nem a miniszoknyával meg a sminkeléssel kellene foglalkozniuk, hanem megélni a gyerekkorukat - de ez a téma már messzire visz.

Bejegyzés: Könyvkritika - Vliadimir Nabokov: Lolita