Igazából nem is tudom, hogyan került a birtokomba ez a bizonyos e-book. Nem voltak elvárásaim, de ha már felkerült az olvasómra belepillantottam, és ott is ragadtam.

"Miért, miért… megmondom én magának, miért – felelte ő. – Azért, mert ez a szabály…"

"A másság rendszerint óhatatlanul felébreszti egyesek ellenszenvét"

"A víz a magas helyekről az alacsonyabbak felé folyik, a gravitáció törvényének engedelmeskedve. Az érzelmeknek is van súlyuk, rájuk is hat egyfajta nehézségi erő. Például nehéz hazudnunk annak, akivel szoros érzelmi kötelék fűz össze bennünket. Ilyenkor mindig kilóg a lóláb. Kivált azokra az esetekre áll ez, amikor bánatunkat vagy sebeinket igyekszünk elrejteni."

Azt gondoltam vékonyka könnyed romantikus valami lesz, ehelyett rendesen megdolgoztatott mind érzelmileg mind összpontosításban. Kifejezetten nem szeretem amikor ide-oda ugrálunk egy cselekményben. Most ugráltunk térben, időben sőt hangulatban is. Itt-ott kissé nehéz volt nekem a fonalat kézben tartani. Gondolom ezért vannak benne az újra visszatérő, magyarázó elemek, amik mankóként segítenek végig a történetben.
A tagoltság is szuper volt, megfelelő mennyiségű tartalom arányosan felosztva. Nem hiányoltam semmit egy szakaszból sem, teljes volt, kiválóan átgondolt, kidolgozott mű.

"A mokkakávé jellegzetes aromájú. A kávé imádói, amilyen Kohtake is volt, alig tudnak betelni vele. Másokat ellenben zavar túlzott savassága. Ezért a kávézók vagy szeretik, vagy utálják. Valójában úgy is mondhatnánk, hogy a kávé választja ki a fogyasztóját."

Megérintett? Meg :)  Sírtam, beza. Kimondottan szeretem azokat a kiadványokat, amik ilyen szinten megmozgatnak. A szomorúság, tehetetlenség is ugyanúgy átjön mint az öröm, vagy a meglepetés.
Átjött. Megoldoztatott. :))

Bár Hirai tudott az időutazás lehetőségéről, soha fel nem merült benne, hogy maga is megpróbálkozzon vele. Pörgősen élt, és soha nem bánt meg semmit. Különben sincs semmi értelme a dolognak, gondolta, hiszen a múlt nem változtathat a jelenen.

A szereplők teljesen átlagosak voltak, tudtam velük azonosulni, a kulturális különbségek ellenére is. Jók a jellemrajzok, kedves szerethető karakterek szerepelnek. Könnyű bármelyikükkel azonosulni. 
Magát a környezetet nem bonyolítja túl az író, egy nagyon pici szeletet mutat csak meg a japán életmódból, inkább a mesélésre koncentrál. Pont a megérthető, de nem sablonos-átlagos határán van, tökéletes egyensúly.

Összességében nagyon elégedett vagyok, kicsit olyan érzésem van mint amikor az ember egy valami könnyűt vár, de egy igazi kis kincsre bukkan mikor felvesz egy kavicsot  porból :)
Nagyon egyben van, szépen összefűzött, kiforrot, teljesen egész mű.
Valahol itt kezdődik az igazi 'ÍRÁS', csupa nagy betűvel.

Mindenkinek őszíntén ajánlom.  10/10