Bevallom őszintén ez az a könyv amit csak sokszori nekifutásra sikerült elolvasnom végig. No nem azért mert unalmas lenne, vagy mert kevéssé olvasmányos, hanem azért mert ezt a könyvet át kell érezni.

(Huváóóó.... sóhaj) A korok, idők közötti ugrálás is eléggé megdolgoztatja az olvasó fantáziáját, főleg ha amolyan "Anne Rice"osan részletesek is. Pontosan tudom, hogy milyen textúrája volt a Akasa ágytakarójának az ókorban, és azt is milyen csíkok voltak Lestat koporsójában lévő bogaraknak. Míg egy Twilight mondjuk egy gyenge kocogás a Lestat maga a maraton, de jó értelemben. 
Ez a könyv alapozza meg Anne Rice "vámpírvilágát". Leírja a kezdetek kezdetét, Lestat életútján keresztül. Míg az Interjú a vámpírral volt a kedvcsináló, az aperitif addig a Lestat a tartalmas főétel, alapozás. Ebből alakul majd a többi rész. 

Lestat volt a kedvencem az az előző könyvben, ebben is. (nem olyan kis nyíkódos mint Louis) A Karakter jól fel van építve, mert tejesen más oldalát mutatja be ez a könyv mint az előző, viszont nincsenek benne ellentmondások. 
Külön az írónő zsenialitását tükrözi, hogy mindezt az olvasó észre sem veszi annyira le van kötve a tapéta színével és a vér ízével. Szeretem ezt a könyvet.

Maga a könyv kivitelesen szép, kemény táblás, vaskos, mehet a többi közé :)

Pontszáma: 10 / 8

Eredeti mű: Anne Rice: The Vampire Lestat

Kiadó: Szukits, Szeged, 2005, 532 oldal, keménytáblás

Kedvenc szereplő: Lestat

Kedvenc idézetem: "Mesélhetnék én neked, míg a világ világ, de az nem pótolja az életet."