Méltó rá Anne Rice, hogy ezzel a könyvével kezdjem el a kritikát. Az írónő letette a modern vámpírtörténetek alapját. 1976-ban készült el a mű, úgyhogy azért nekem nem annyira kortárs, hiszen meg sem születtem még akkor, de az írónő még él, úgyhogy 1-1. 
Maga a történet jelen korban kezdődik de egy visszatekintés alapján visszakerülünk Louis de Pointe du Lac szemén keresztül cirka 200 évet :) Csak így piff neki :) Louis élettörténetéről van szó tulajdonképpen, amit elmesél egy írónak. Halandó életéről is mesél, magáról a vámpírrá válásáról, ezáltal az személyiségfejlődésének lehetünk tanui. 

Főhősünk - már ha lehet így nevezni - elfordul családjától, szokásaitól, szülőföldjétől, Istentől és mindentől ami fontos volt a számára, belül azon tépelődik mitől ember az ember mitől vámpír a vámpír és vajon attól, hogy fizikálisan vámpír lett az emberből, vajon az emberi érzéseknek, "emberségnek" van-e még helye az új identitásában. 
Rá kell jöjjön, hogy mestere azért csinált belőle vámpírt mert hatalomra és társaságra vágyott. "Hiszen ki lehet magányosabb egy halhatatlannál?" Mikor Louis erre rájön elfordul Lestáttól, de ezt a mester nem hagyhatja, ezért magához láncolja társát és készít egy porcelán vámpírbabát. Claudia személye is a vámpílétet feszegeti, ahogyan Lestáté is még két másik szempontból. Mindhárman szenvednek, mindhárman más irányba és így lesz egész a történet. Minden karaktert szerettem, Talán Armandot annyira nem, de itt ő csak egy mellékvágány. 
Olvasmányos, könnyen emészthető mű.
Zseniális könyv, gyönyörűek a leírások, színesek, részletesek. Nem csak a képeket, anyagokat, textúrákat, illatokat is megjelenít az írónő ezáltal teljesen elkap a hangulat olvasás közben. 
Nem akarok cselekményleírásokba bonyolódni, mert aki tudni akarja a részleteket vagy elolvass vagy megnézi a filmet. 

Pontszáma: 10 / 7,5

Eredeti mű: Anne Rice: Interview With the Vampire

Kiadó: Szukits, Szeged, 2008, 280 oldal, keménytáblás

Kedvenc szereplő: Lestat

Kedvenc idézetem: mivel nem most olvastam (egy hónapja kb újra ) ezért nem tudom, de mindenképpen megírom amint a kezembe akar megint a regény.