Ím elérkeztünk az eredetileg trilógiának írt TMI sorozat 3. befejező részéhez. A cselekmény mindenképpen ebben a műben csúcsosodik ki. A főhőseink itt találnak végre magukra, és egymásra is. Az első bevezető, második cselekmény bontogató rész után méltán mondhatom, tökéletes befejező kötet lett volna a végén lévő felütés nélkül ez az elbeszélés is. Minden könyves oldalon ez a rész kapta a legtöbb szavazatot, és bevallom nekem is ez volt a kedvencem.

A történet maga várható volt. Clary elindul, hogy megkeresse a gyógymódot, hogy meg tudja gyógyítani az édesanyját. Jace természetesen vele megy, és Alec és Izabelle is és valami hihetetlen véletlen folytán Simon is átkerül a városba, ahová nem teheti lábát démon, és féldémon.
Maga a cselekény tényleg ezen a "várható volt útvonalon halad egészen addig, amíg ki nem derül, hogy Jace nem Jonathan, Jonathan Sebastian, Jace is Jonathan csak nem az a Jonathan. Aztán Smonnak segít egy koldus a börtönben akiről kiderül, hogy Hodge. Szóval a kiszámítható rész után még egyszer jól megkavarja az írónő a szálakat, így azt is megkapjuk amit akartunk és azt is amit nem = így lesz a meglepetés. Talán ez ennek a kötetnek a zsenialitása. 

Néha a fertőzött növényt gyökerestől kell kitépni, hogy megóvjuk a kertet – jelentette ki Valentine.

Megkezdődik az igai háború Árnyvadászok + klávé szövetégesei és a démonok seregei között. Élükön Valentine áll, aki igazi heroikus főgonosz karakter. Ebben a részben megismerhetjük valódi indítékait és céljait. Rájöhetünk, hogy egy igazi rapszódikus, határozott, eltökélt elme, aki valóban hisz az Árnyvadászok vérvonalának megtisztításában. Valóban hisz abban, hogy jobbá teszi így a nphilimeket. Még a végén meg is kedveltem a karaktert, és igazság szerint nagyon tetszik, a jelleme is annak ellenére, hogy gonosz :)

Neked sosem jutott eszedbe, hogy Alec valamelyik előző életében egy öregasszony lehetett kilencven macskával, és folyton a környékbeli gyerekekkel kiabált, hogy kotródjanak a pázsitjáról? Mert nekem igen.

Alec és Magnus végre felvállalják a szerelmüket, felvállalják maguk előtt a világ és a Klávé előtt és még Alec szülei előtt is. Ez az első olyan könyv amiben ilyen jelenettel találkozom, bár még csak nem rég csöppentem bele a YA könyve világába. Nagyon jól arányban van benne az intimitás és a közömbösség a meleg párokkal kapcsolatban. Igazán szerethető karakterek maradnak így, bár biztos vagyok, hogy vannak olyanok akik gyorsan átlapozták ezeket a részeket.

– Alec? – Magnus a fiúra meredt, aztán elintézte a megmaradt Iblis démonokat, és egyetlen pillanattal később ketten maradtak a téren. – Te most… Te most megmentetted az életemet?
Alec tudta, hogy valami olyasmit kéne mondania, hogy Persze, mert Árnyvadász vagyok, és megteszünk minden tőlünk telhetőt, vagy Ez a dolgom. Jace biztos valami ilyesmivel jött volna. Ő mindig tudta, mikor mit kell mondani. Alec szájából azonban egészen más szavak törtek elő, ráadásul még saját magának is határozottan sértődöttnek tűnt a hangja. – Nem hívtál vissza – szólt. – Egy csomószor kerestelek, és sosem hívtál vissza.
Magnus úgy nézett Alecre, mintha a fiúnak elment volna az az esze. – Rátámadtak a városodra – mondta. – A védvonalak megszűntek, az utcákon hemzsegnek a démonok. És te azt akarod tudni, hogy miért nem hívtalak vissza?

 
Clary végül is sikerrel jár és újabb szereplő lép a képe a bűnbánó milf aki még szereti Luke-ot de magának sem vallja be, és a lánya kell ahhoz, hogy végre beismerje. Siratja a fiát aki elhunyt, és mégse hunyt el csak más lett, egy pszichopata. De kiderül, hogy mindennél jobban szereti a lányát, szembenéz a korábbi énjével, a lázadóval és újra szembetalálja magát a Klávéval. Valentinehoz fűződő korábbi érzéseivel is szembekerül, de önigazolás talál abban, hogy gyermekeiből szörnyet akart és csinált is. Talán ez lett a legkevésbé kedvelt karakterem a történetben.

Sebastian megvonta a vállát. – A bajba jutott hölgyek a fétisem.
– Ne legyél szexista!
– Nem vagyok az. A bajba jutott urak is igénybe vehetik a szolgálataimat. Ez a fétis nélkülöz minden diszkriminációt – mondta, és elegáns mozdulattal ismét a karját nyújtotta. 

Sebastian (az igazi Johnatan Morgensten) Clary bátyja, Valentine és Jocelyn gyermeke (+Lilith is kicsit bekavart)
igazi pszichopata aki megöl egy korabeli fiút és a bőrébe bújik, így Alicanteba tud menni és közelebb kerül a Lightwood családhoz és fogadott testvéréhez, húgához.
Elég sok minden kavaros ezzel a karakterrel kapcsolatban, nem igazán értem, érzem át a dolgait, de mindezt betudom annak, hogy egy pszichés zavaros fiúval nem vállalhatok sorsközösséget.

(…) nem akarok mást, csak lefeküdni melléd, aztán felébredni melletted, csak egyszer, egyetlenegyszer életemben.

Clary és Jace végre egymásra talál. Clary végre beismeri magának is, hogy szerelmes Jacebe, Amikor kiderül, Jocelyn elmondja neki, hogy a Wayland fiú csontjait találják a tűzben és Jonathan Sebastian, Jace pedig Herdonale azaz, hogy mégsem testvérek hatalmas kő gördül le a szívéről. Sajnos ezt viszont nem tudja már elmondani neki, mert Jace-t megöli a báttyát, Jacet-pedig Valentine.  Clary pedig utolsó kívánságként nem kíván mást a Dzsinn az angyaltól, csak azt, hogy visszakapja a szerelmét.

– Most pedig tényleg itt állsz előttem – folytatta a fiú –, és úgy kérdezed tőlem, hogy még mindig akarlak-e, mintha előfordulhatna, hogy megszűnlek szeretni. Mintha feladhatnám azt a dolgot, ami erösebbé tesz bárki másnál a világon. Azelőtt nem mertem túl sokat megmutatni magamból, talán csak egy keveset Isabelle-nek meg Alecnek, de ahhoz is évek kellettek, viszont, Clary, attól a pillanattól, hogy először megláttalak, teljesen a tiéd vagyok. Most is a tiéd vagyok. Ha akarsz engem.