George Orwell (eredeti neve: Eric Arthur Blair) (Motihari, India, 1903. június 25. – London, 1950. január 21.) angol író, kritikus, újságíró. Két könyve is szerepel az 50-es listán, ezért muszáj volt utánanéznem a jóembernek, hogy mitől is olyan jó a utópiában, társadalomkritikákban. Talán ez az stílus, amit leginkább a környezet befolyásol, és a neveltetés, hogy az ember fia hol szocializálódik. Az állatfarm már gyerekként hatalmas hatással volt rám az 1984-t pedig most olvastam el. Így adott volt a lehetőség, hogy írjak pár szót az íróról. Ránézésre egy fura figura egyébként, lehet, hogy csak furi emberektől jön igazi zsenialitás? Vajon én furi vagyok?

Minden nemzedék azt képzeli magáról, hogy intelligensebb az előtte járónál és bölcsebb az utána következőnél.

Apja az indiai Polgári Szolgálat tisztviselője volt. Blair 1911-ben anyjával és nővérével Angliába költözött, hogy tanulmányait ott kezdhesse meg. Tizennyolc éves korában a híres Etonkollégiumban végezte a középiskolát – halovány eredménnyel ugyan, de első írásai már az iskolai lapban megjelentek.

50 évesen mindenkinek olyan arca van, amilyet megérdemel.

Mivel nem sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie, visszatért Indiába, ahol öt évet szolgált helyettes felügyelőként a burmai rendőrségnél. Amikor 1927-ben eltávozásra hazatért, beadta felmondását – az angol gyarmati politikával való egyet nem értés is szerepet játszott elhatározásában. A következő néhány évet a párizsi és londoni szegényebb rétegek között töltötte, csavargókkal, koldusokkal barátkozott, és mindenféle alkalmi munkákat vállalt. Már ekkor tüdőbántalmak kínozták, és párizsi kórházi tartózkodásáról be is számolt egy elbeszélésében, ennek ellenére erős dohányos maradt.(Ő is :S ) Erről az időszakáról 1933-ban kiadott egy életből vett beszámolót George Orwell néven "Down and Out in Paris and London" (Csavargóként Párizsban, Londonban) címmel. Írói vezetékneveként egy lakhelyéhez közeli folyó nevét választotta.

Legfélelmetesebb ellenségünk (...) a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.

Bár regényei elismerést hoztak számára, írásaiból megélni nem tudott, ezért tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott. 1936-ban feleségül vette Eileen O'Shaughnessyt. Az év végén Barcelonába utazott, hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson. Az ILP ajánlólevele juttatta be az marxista POUM-hoz, ahol aztán fegyvert ragadott. A POUM milíciában az aragóniai fronton harcolt, ahol egy fasiszta orvlövész megsebesítette a nyakán. Erről az élményéről rövid esszét is írt Wounded by a Fascist Sniper, near Huesca címmel. Visszaszállították a hátországba, de amíg lábadozott, kitörtek a barcelonai harcok, amelyekben részt vett. 1937 közepére a spanyol kommunisták megkezdték leszámolásukat a POUM-mal, ezért Orwell és felesége kimenekültek az országból.

Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.

Orwell baloldali nézeteit a spanyol polgárháború kitörése - ha lehet - még jobban megerősítette. Ám miután az NKVD irányítása alatt álló kommunisták több harcostársát megölték, illetve börtönbe vetették, olthatatlan ellenszenv és bizalmatlanság támadt benne a kommunistákkal és a sztálinista Szovjetunióval szemben. Szinte élete végéig tartott attól, hogy Trockijhoz hasonlóan egy szovjet merénylet áldozatává válik. Spanyolországból feleségével Franciaországba menekült. 1938-ban jelent meg a spanyolországi élményeiből táplálkozó Hódolat Katalóniának című könyve.

A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.

Mivel saját gyermekük nem lehetett, egy Richard nevű kisfiút adoptáltak. Orwell 1938-ban TBC-s lett. 1941-től a BBC-nél dolgozott és a második világháború idején a Home Guardban(honvédelmi polgári testület) teljesített szolgálatot. 1943-44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia maró szatíráját nyújtó Állatfarmot, mely a háború idején – mivel a Szovjetunió Nagy-Britannia szövetségese volt – nem jelenhetett meg. Felesége halála után a skót partok közelében levő Jura szigetén telepedett le. Itt írta meg híres regényét, az 1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. A könyvet 1949-ben adták ki.

Orwell alig néhány hónappal élte túl főműve megjelenését: 1950. január 21-én halt meg tüdőbajban.

Igaz ugyan, hogy mindig minden rosszabb, ha a test elöregszik, mégis: az, hogy az ember undorodik a sok kényelmetlenségtől, mocsoktól és szűkölködéstől, a végtelen telektől, attól, hogy mindig ragadós a harisnyája, hogy a lift sohasem működik, a víz hideg, a szappan homokos, a cigaretta szétesik, s az ételeknek olyan ördögien rossz ízük van, nem annak a jele-e, hogy a dolgok természetes rendje nem ez lenne? Hogyan is érezhetné valaki mindennek az elviselhetetlenségét, ha semmiféle emléke nem volna arról, hogy a dolgok egyszer másképp is voltak?

Könyvei: 

• Csavargóként Párizsban, Londonban (Down and Out in Paris and London) (1933)
• Tragédia Burmában (Burmese Days) (1934)
• A lelkész lánya (A Clergyman's Daughter) (1935)
• A fikusz és az Antikrisztus (Keep the Aspidistra Flying) (1936)
• A wigani móló (The Road to Wigan Pier) (1937)
• Hódolat Katalóniának (Homage to Catalonia) (1938)
• Légszomj (Coming Up for Air) (1939)
• Állatfarm (Animal Farm) (1945)
• 1984 (Nineteen Eighty-Four) (1949)
• Háborús napló
• Rádiós jegyzetek/Londoni levelek

Forrás: Wiki, Goodreads, Bibliography, Moly