Nem lehet mindig YA-t, scifit vagy ponyvát olvasni. Kell a kultúra, kellenek a klasszikusok. Igenis el kell őket olvasni, így akadt a kezembe ez a könyv is ( no meg egy kihívás miatt, mert ugye kihívásfüggő vagyok) de nem bántam meg. Ez egy alapmű, nem csak a stílus rajongóinak, hanem mindenkinek kötelező érvényű. Olyan utiutópikus élményem volt, hogy beleszédültem. Az elnyomott nép, a csorda szellem, az elnyomó kommunista hatalom... a a ... annyi minden benne van ebben a regényben ami akár most is aktuális lenne. Mindenki fejében autómaikusan megfordul a gondolat, hogy mi is a fontos, milyen értékrendek szerint kell élnünk, és azt is meg tudjuk fogalmazni, mi az amire nincs szükségünk, A Nagy Testvérre és a Gondolatrendőrség a gondolatbűnözők ellen. Kedvem lett volna falhoz vágni a hangulat miatt, mert annyira átjött, mégis gyorsan szeltem a lapokat, mert érdekelt a hősünk "lázadása". A könyv sikerét és megkerülhetetlenségét számtalan kiadás, izgalmasnál izgalmasabb parafrázisok, színvonalas zenei és filmes adaptációk is jelzik.Szerettem. 

    Az író egy képzelt közeg képzelt irreális, túlzásokkal megtűzdelt jövőjét mutatja be, szatirikus tükrön keresztül. A világ amiben a történet játszódik egy negatív utópia, distrópia, hogy mi is ezt azt a Wikiből fogom definálni, mert ők ezt már tökéletesen megírták: 
"A disztópia vagy antiutópia egy társadalom víziója, mely ellentétes az utópiával. A legtöbbször negatív jövőképet mutat. A disztópikus társadalmakban általában az életkörülmények nyomorúságosak, a szenvedés, a szegénység, az elnyomás, az erőszak, járványok és szennyeződések jellemzik. A különböző irodalmi művekben, vagy filmalkotásokban az ilyen társadalmakat általában elnyomó rendszerek uralma jellemzi, mint például az önkényuralmi vagy totalitárius rendszerek. Gyakori motívum, hogy a látszólag rendezett, boldog társadalomban élő főszereplő fokozatosan ismeri fel a rendszer elnyomó, az egyéniséget, önállóságot nem tűrő jellegét" - köszi wiki
   Itt is pontosan ez a lényeg, az egyén a szuverenitás nem létezik, az állam mindent és mindenkit a felügyelete alatt tart. Akinél a hatalom az alakítja a történelmet, így hőseink abban sem biztosak valójában milyen évet is írunk pontosan. Maga a történet az író korszakában lévő sztálini Szovjetunió fejlődésének egy lehetősége, a szocializmus eszméinek végig vitelének gondolatával játszik a szerző. 1948-ban született a regény 1984 közelsége, a bizarr jövővőkép közelségére mutat rá. 
1984-es Angliában játszódik a cselekmény, hősünk Winston Smith (mi más?! :) )  ez az Anglia azonban nem azaz Anglia, amit mi ismerünk, Óceánia egyes számú leszállópálya fővárosa. Részletes leírást kapunk az épületek semmilyenségéről, az Igazság-minisztériumról, ahol első számú szereplőnk dolgozik. 
A könyv stílusa leginkább elbeszélő, objektívan ábrázoló, kívülről szemléljük az eseményeket.

  A Háború: Béke; A Szabadság: Szolgaság; A Tudatlanság: Erő

   Három nagy részre lehet osztani a történetet. Az első a bevezetés, leírás, környezettanulmány. Itt normális életnek csak szikrái maradtak, de a polgárok látszólag elégedettek, nem sokan ismerték fel a valódi helyzetüket. Azt hitet el velük a totális hatalom A PÁRT amit szeretne. Főhősünk munkája az, hogy visszamenőleg újraírja a történelmet, megtörtént dolgokat meg nem történté tegyen. Kitalált embereket írjon be a történelembe, visszamenőleg vagy töröljön ki véglegesen,  jó kis tervgazdálkodást  visszamenőleg alátámassza adatokkal.        Valószínűleg munkája miatt kérdőjelezi meg az igazságot, és keresi meg a sajátját. A befolyásolás fő eszköze a nyelv megnyirbálása, újrateremtése, létrehoznak egy "újbeszél" nyelvet amiben nincs helye szinonímáknak, pártellenes kifejezéseknek. WS a külső párt tagja, kételkedni kezd a párt által diktált elvekben, a tilalom ellenére vesz egy jegyzetkönyvet és naplót kezd írni. Egyre többet tudunk meg Winstonról, a múltjáról, a munkahelyén a Minigazban  felfigyek Symere, az Újbeszél Szótár fejlesztőjére. Megtudjuk mi az a gondolatbűn (=bármilyen pártellenes kifejezés, gondolat, még akkoris ha nem kerül kifejezésre) , amit a gondolatrendőrség felügyel a teleképen keresztül, ami televízió és kamera egyben, ami a folyamatos megfigyelés, ellenőrzés és ideológiai nevelés legfőbb eszköze.Az aktuális ellenség ellen hangolja az elvtársakat, legyen ez a hatalom akár valós akár fiktív akár ellenséges akár semleges.
   Ahogy halad a cselekmény egyre biztosabb lesz a főhősünk a Párt agymosási módszereinek tisztességtelenségeiben, felidéz három, történelemben és fizikailag is eltüntetett  forradalmi vezért, akiket kivégeztek (elgázosítottak). A proli negyedben tett látogatása során tovább tágul Winston tudata, vásárol egy üvegbe zárt korallt, a boltból kilépve pedig megpillant egy lányt... 

    A második rész WS és Júlia szerelméről szól, idilli képek jellemzik. Főhősünk Júliában igazi szövetségesre talál. Bár a lánynak nincs ellenére a a lázadás nem is fontos neki. Részben átlátja a rendszert, de nem annyira kiforrott személyiség mint Winston. Júlia neve a Shakespeare-i Júliára utal, ugyanakkor a mi Júliánk a Minigaznál pornográf anyagok gyártásával foglalkozik. Csinos kis ellentét. Kapcsolatuk már önmagában lázadás a Párt ellen, de a szexel még inkább a rendszer ellen is cselekednek, hiszen a közösülés kizárólag pártkatonák nemzésére szolgál. 
   Kiderül, hogy O'Brien aki a Belső Párt tagja, és a pártellenes Testvériség mozgalom egyik vezetője is. Júlia és WS belépnek a Testvériségbe, megkapják Emanuel Goldstein könyvét, a Testvériség alapeszméiről. Ezután titkos rejtekhelyükön elfogják őket. 

    A harmadik részben visszatér az első rész ridegsége, Főhőseink szenvedése. Winstont a Szeretet-minisztériumába szállítják, ahol OBrien veszi kezelésbe. „Szabadság az, ha az ember mondhatja, hogy kettő meg kettő néggyel egyenlő”  Winston az elektrosokk segítségével valóban elhiszi, hogy 2+2=5, majd a kínzások és az éheztetés hatására emberi roncs lesz. A megtörésének utolsó eszköze a 101-es szoba, a teljes „kondicionálás” hatására Winstonból ortodox pártkatona válik.  emlékszik ugyan korábbi felfedezéseire, de nem tulajdonít jelentőséget nekik, szokásos gyakorlat szerint kis időt szabadlábon tölt, majd „mindent bevall” a Szeretet-minisztériumban „a régóta remélt golyó az agyába hatol”
 „Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért.”

Összességében, bár nem ez a kedvenc műfajom
7 / 10

Rengeteg jó idézetet tudnék szedni a könyvből, de íme pár kedvenc:

 Talán nem is annyira azt kívánja az ember, hogy szeressék, inkább azt, hogy megértsék.

Amíg nem ébrednek öntudatra, nem fognak fellázadni, s amíg fel nem lázadtak, nem ébredhetnek öntudatra.

Legfélelmetesebb ellenségünk, gondolta, a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.

 A legjobb könyvek, - értette meg -  azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud.