De a könyvtárba nem a könyvek miatt jártam ám vissza, de nem ám... Neeem, nem is a fiúk miatt, akkor még csak iskolás szemüveges kisbéka voltam. Volt ott valami olyan ami nekünk nem  volt otthon. Bezony... a számítógép...
Mário-val :D Suli után ott ültünk a könyvtárajtóban, és vártuk, hogy nyíljon az ajtó, aztán beírtuk magunkat a füzetbe, és ment a Supermarió. Aztán az internet... és csak utána jöttek a fiúk. Egyébként egy tökéletes közösség voltunk, mi a könyvtárbajárósok. Volt fura fiú, dagi fiú, dagi lány fura lány, királykisasszony, ütögetős fiú.. sokat beszélős lány minden fajta... Ezek után felfedeztük azt is, hogy lám lám létezik olyan hogy könyv a könyvtárban :) 
És olvastunk is sorba sorba mindenfajta könyvet. 

És persze az első szerelem is a könyvtárhoz köt, mint ahogyan a szerepjáték is oda köt. 
Az eső saját! regényem amit nem a szüleimtől kaptam az első fiú barátomtól kaptam, az Interjú a vámpírral volt.

Hogy imádtam, habzsoltam a lapokat. Mmm.. Anne Rice azóta is nagy kedvenc, ezért a "könyvespolcátrendezésem" vele kezdtem, és újraolvastam a könyvet. És találtam pár szál préselt virágot az első lapok között... mmmm Nosztaliga....